Prológus

Maya Elizabeth Willer


Meglököm a kocsma nehéz faajtaját és kilépek a kellemes nyári estébe. A langyos szellő hosszú sötétbarna tincseimet kisöpri az arcomból, a falhoz lépve előhalászom a farmerem zsebéből a Marlborom. Kiveszek egy szálat, a dobozt vissza csúsztatom a zsebembe és meggyújtom a cigim. Ahogy körülnézek a sikátorban végigszalad a hátamon a hideg. Nem túl kellemes helyet választottam a dohányzásra. A falat össze vissze grafitizték, egy miliméter üres hely sincs már rajta, az utcalámpa megvilágítja a szeméttel tömött konténereket és az eldobált sörösüvegeket. A fülem mögé tűröm az egyik hullámos tincset és újra az ajkaim kzé veszem a mérgező szálat. Ahogy beleszívok, érzem a nyelvemen a füst ízét, keserű és mocskos. Pont, mint az életem az elmúlt két évben. Előszőr a baleset aztán Gregori. Néha azt hiszem teljesen elvesztem az eszem. Az emlékek túl élénken élnek bennem. 
 Kinyílik mellettem a kocsma ajtaja és ahogyan oda fordítom a fejem meglátom Őt. Fekete dzsekiben van, félhosszú, világosbarna haja és átkozottul gyönyörű kék szemei vannak. Úgy lép ki az estébe mintha tartana valamitől, merev testtartással néz körül a sötét sikátorban, amikor meglát megdermed. Csak néz rám a félhomályban, pillantása a kezemben tartott cigire esik aztán az ingemre. Kis félmosoly játszik az ajkán amikor pillantása találkozik az én hideg tekintetemmel.
-Helló.-köszön de éppen ebben a pillanatban húz el egy kocsi a sikátor elött így alig hallom. 
A füst végig égeti a torkom ahogyan kifújom a fogaimon keresztül. A tipikus hang amit a cigarettafüst távozása okoz a tüdőmből megtölti a hirtelen beállt csendet. Elfordítom a fejem és az utcalámpa fényénél köröző lepkéket figyelem, a fejem megtölti a béke és a zűrzavar bizar keveréke. 
Hallom ahogy mellém lép, dzsekije surlódását a falon ahogy ő is neki dől pont mellettem. Szinte érzem a teste melegét, a válla nekinyomódik az enyémnek. Autómatikusan arrébb rántom magam, a csikk kiesik az ujjaim közül, a karom a kemény kőfalnak csapódik, fájdalom nyilal a könyökhajlatomba és már most biztos vagyok benne, hogy holnapra egy újabb lila folttal gazdagodik a testem. 
-Ne haragudj!-mentegetőzik rögtön és felém nyúl de én hátrálok. 
-Nincs szükségem a segítségedre.-csattan keményen a hangom, látom ahogyan megfeszül miatta a teste. 
Védekezésre készen állok meg elötte, bár valahol mélyen tudom, hogy nincs erre szükségem mégis megvetem a lábam és ökölbe szorul a karom a két oldalamon. 
Leengedi a karját és lassan bólint felém -Rendben. 
Összezorítom remegő ajkaim és lassan kiengedem ökölbe szorult kezemet. Nagy levegőt veszek, megteszem az első lépést, majd a másodikat. Egy, kettő...
Elsétálok mellette és kinyitom a kocsmaajtót, de mielött belépek, rápillantok a szemem sarkából. Kék villanás ahogyan elkapja a tekintetét. Ő is engem nézett. 
Aztán belébek a dohányfüstös alkoholgőzbe és elveszek a zajban.